Maradék minden

Idejét sem tudom mikor pötyögtem legutóbb közreadási céllal, de még a ferdítésre se nagyon bírtam rászánni magam, s ha belegondolnék hol tarthatnék..., de rágodjon más most a múlton.
Sem ihlet, sem motiváció, s nem érzem azt sem, hogy bármit is mondhatnék az Olvasónak, amire igénye lenne, vagy jól szórakozna rajta, vagy tanulhatna belőle.
Időnként (bepillantást engedve Neked, nyájas), akár egy rövid tőmondat egy vasúti híd alatt, egy semmitmondó, mégis a végtelenbe vezető válasz, egy kép a múltból, egy ködös álomkép, egyszóval bármi elindíthat bennem valamit, amiből aztán vagy lesz egy füzérnyi mondat, vagy egy csokor virág szavakból, amelyekből a felesleget lehetőleg kihagyva egyszerű, vagy bonyolultabb gondolatsor áll össze a végén, s ha ha nem érzek benne ordító ostobaságot, vagy inkább a saját megítélésem szerint az átlagosnál valamicskével a jó felé mozdul el a mérleg, a nyájasra hagyom a megítélést, bárkinek bármi legyen is a véleménye.
Az utóbbi idők izolációja s az ismét éledező lemondás magamról, melynek legelviselhetőbb változata még a közömbösség, melyből egyre inkább a keserűségbe hullok vissza, ha nagynéha azzal próbálkozom, hogy megszabaduljak nyomorúságos hangulatomtól, melyhez szerencse, ha félelmeim nem szegődnek társul.
Az írást, amit sokáig, ha nem is rendszeresen meglátogató, de mindig visszatérő barátomnak hittem, s a helyen, ahol posztjaimat kitettem, egy darabig még szóltak is hozzám, s én is máshoz, aztán felfüggesztettem, mert a számomra valamilyen szintet megütők sorra mentek el, s egyre több lett a teljesen érdektelen blog, míg végül hozzá se szóltam senkihez, viszonozva a kölcsönösséget. A másik ok az volt, hogy egyre gyakrabban éreztem azt, hogy csak ismételgetem magam.
Egyébként minden kísérletem, amellyel társakat próbáltam szerezni, hogy valami érdemes dolgot csináljak velük, kudarcba fulladt. Azt hiszem végeredményben tulajdonképpen csak egy volt a sorban, hogy a neten sem sikerült semmi.
Kudarc, fájdalom, félelem, szégyen és jövőtlenség, amivé az életemet tettem.
Tulajdonképpen egy személyes megszólításra írtam ezeket válaszul; ha vetted a fáradságot és elolvastad köszönöm és remélem nem untattalak nagyon.