Nem tudom. Nem értem (talán), mit is akartál mondani. Akkor most eddig nem mondtál igazat, úgymond az igazság jótékony takarásával, csak hogy ne adjam fel, vagy most, amikor azt mondod talán mást kéne csinálnom. Tisztább lett volna, ha mindjárt az elején közlöd, hogy ne várjak semmit, az írás csak időtöltésként jöhet számba nálam.
Nem tudom. Nem értettem és most se értem, csak érzem, hogy fénysebbel távolodsz tőlem és ha a halál kerül szóba azt nem azért mondom, hogy sajnálj, hanem mert nem biztos, hogy a végső stádiumot meg akarom tapasztalni.
Nem tudom, valójában része vagyok-e egyáltalán az életednek, vagy csak a múlt töredéke, tévedése.
