Természetesen mi mással, mint a tegnap esti Trabant-Balaton koncerttel kezdem. Először is szinte a csoda kategóriájába tartozik, hogy Méhes Marietta, és Mások, a világ különböző pontjairól egyszerre összejöttek, és (gyanítom) majdnem semmit sem próbálva remek estét nyújtottak a látogatóknak. Utoljára a Lyukban éreztem, hogy nagyjából mindenki idősebb nálam, de itt nem pár évvel, hanem minimum tízzel kb. (Leszámítva ismerőseimet, akikkel összefutottam. De nem ez volt a fontos, főleg úgy, hogy hiába volt a korkülönbség, a legnagyobb tahókhoz sikerült közel sodródnom, ami, bár igyekeztem uralkodni magamon, egy kicsit kizökkentett a zene élvezetéből. Bár keveset próbáltak, és az utóbb említett faszkalapok zavartak, a zenekarnak szerintem jól állt ez a helyenként a szövegbe gabalyodó, nem vérprofi előadásmód. Víg Mihály, a koncert elején főleg, olyan konferanszokat nyomott be csuklóból, hogy egyszer hangosan felnyerítve röhögtem, mikor eljutott hozzám, hogy mit is mondott. (Aki ott volt, annak mondom, amikor a Muppet-showból a két öreghez hasonlított sajnos nem tudom kiket, akik vendégként a színpad sarkában ültek.Talán Vetőt és Lukin-t, de ez passz.) Bár kérdeztem a koncert előtt Keszei Krisztián-gitáros ismerősömet, hogy tulajdonképpen mi is lesz, a színpadből és a szereplőkből vajmi keveset láttam. Víg Mihályt, aki mint valami tanárúr, festett szemüvegével, és persze Marietta fejét, akin néha kicsit látszott a bizonytalanság, de azért feloldódott azt hiszem. A fúvós lány, akinek bocsánat, de nem emlékszem a nevére, azon kívül, hogy csinos volt, sztem igen ügyesen is használta a hangszereit.
Nos, ennél alaposabban nem kívánom részletezni, persze azt még elárulom, hogy 1200 HUF volt, ami nekem mondjuk nem mindegy, csak annyit végezetül, hogy egy újabb koncert volt, amit megérte megélni.
Isten áldjon mindenkit, aki hozzásegített!
Üdvözlettel:
G.
