Hogy mi kerül e hangzatos cím alá, még bizonytalan tartalmú s az időjárás alakulásánál is kevésbé biztos kimenetelű, de az igény, ami életre hívja, megírni kényszerít. Emitt pedig nem rokonok, ismerősök ez irányú érdeklődését kell érteni, se képzelni múzsától homlokon csókolt szerzőt, csupán egy álom emléke kétségtelen s pár másiké, mit a tudatalatti éjjel összegyúrt, a válaszra éhes agy nappal azon tovább dolgozik.
Boldogult gyermek-, ifjúkor közös szállásai, szabadság édes érzete, majd az iskolákat kinőve a szállás kitágult s közepén színházterem lett, s egy koncertet néztünk egyszercsak, még mindig mintha pizsamában, s jó volt, hogy kacagástól a könnyünk kicsordult, míg rá nem jöttem, hogy akivel együtt vigyorgunk, J., halott már, s könnyemmel a szívem sajdult, nem lepett meg, hogy együtt vagyunk, föl se tűnt, mint ahogy boldogságomban nővel is csak G.-vel osztozom, aki valójában majd tíz éve, hogy tőlem elszabadult, s ahogy néha kinézek egy gyors 7-es ablakán: nem tudom melyik is ez, s az igazabb: álom e, vagy valóság. . . ?
G. (a "sekélyeslelkű") aka Dottedarm
