Isten adta, Isten elvette.
Camus kérdése, állítása, felvetése jut eszembe...
Meg a nem túl (alig-alig) elszánt keresésem egy írásom után, aminek a Tejüveg címet adtam az egy időben gyakori kórházi tartózkodásaim miatt a gömb képéről, ami az éjszakai világítást volt hívatott tompítani. Mikor a "hiány" gondoskodott róla, hogy ne tudjak aludni. A vicc az volt, hogy napokig eszembe se jutott, hogy miért is nem tudok.
Így törpülnek szinte semmivé a banalitások, melyeket banalitásokkal igyekszünk pótolni.
Amikor pedig sikerült megfelelő pózt találnom (ha-ha!), arra ébredtem, hogy nagy TV-n nézek valami VB-t, persze egy mellékszálon valakik vagy valamik ellen küzdöttem... és az orromban, a számban éreztem a fertőtlenítő kiirthatatlan szagát, ízét... de ezek csak megközelítései egy emléknek. Tejüvegbura, ezt a címet mégsem adhatom a semminek, amin hébe-hóba dolgozgatok.
Lényegében persze csak annyit akartam, amire tereltem az olvasó figyelmét; egyedül vagyok és e szerint próbálom elviselni a létezésemből hátralévőt.
Cuckoo
2013.12.22. 15:00
Címkék: magány
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dotsontheeyes.blog.hu/api/trackback/id/tr305704510
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.